A francia himnusz

A francia nemzeti himnuszt (Eredeti nevén - és nyelvén - La Marseillaise) nevével ellentétben nem Marseille- ben, hanem Strasbourgban írta egy francia műszaki tiszt, Claude Joseph Rouget de Lisle (1760-1836). Az 1792. április 24-i forradalmak hevében szerezte művét.

Rouget de Lisle kapitány az Ausztriának küldött hadüzenet napján rendezett találkozón vett részt, ahol elhatározta, hogy indulót ír a frontra induló katonák számára. Eredetileg a francia Rajna Hadsereg indulója volt "Harci fal a rajnai hadsereg számára" címmel. A dal csakhamar népszerű lett az egész országban, köszönhetően egy montpellier-i diáknak, Francois Mireur-nek. Mireur a Párizsba induló 500 Marseille-i önkéntes tiszteletére rendezett ünnepség véhén énekelte el a dalt, amely hamar meghódítótta a fővárost is. Ott már a "Marseille-i önkéntesek indulója", röviden "La Maseillaise"-ként vált ismertté.

1795 július 14-én lett Franciaország nemzeti himnusza. Zenekari változatát Hector Berlioz írta 1830-ban.

Magyar nyelvre elsőként Verseghy Ferenc fordította le 1794-ben, másodjára pedig Jankovich Ferenc.

Az első magyar változat így szól:

Ébredj hazánknak bajnok népe
Ragadd ki híres kardodat
Nevednek esküdt ellensége
Dühödve hozza lánczodat
A vér szopó tyrannus faizat
Mellyedre szegzi fegyverét,
S véredbe mártya rút kezét,
Ha szolgaságra nem hurczolhat.

(Refrén:)

Fegyverbe bajnokok,
Levente magzatok!
Rontsunk, rontsunk
e vér szomjukra
Szabdaljuk halmokra.

A zsoldos martalékok nyája
Ordítva habzik ellenünk,
Halált visítgat trombitája,
Remeg szavára életünk.
Szerelmes asszonytárssainkat
Örök bilincsre kergeti,
Honunkat földig égeti
S pallosra hányja magzatinkat.

(Refrén)

E szívtelen rabok dagálya
Győzhessen egy nagy nemzetet?
Az emberjussnak kent nadálya
Igázzon férfiszíveket?
Csordája béres árulóknak,
Mely kész eladni a hazát,
Hogy hordozhasson pántlikát,
Jusst szabjon egy szabad országnak?

(Refrén)

Reszkess, lator tirannus pára,
Jutalmad napja érkezik,
Fejedre száll a vérnek ára,
Mely érted ingyen öntetik.
Tanácsnokidnak dőre pártja
Önkényt koholja vesztedet,
E nemzet lesz ki fényedet
Örök homállyal elborítja.

(Refrén)

Öld, bajnok, a gaz despotákat,
Kik embervérben fürdenek,
S kik megtapodván jussainkat,
Lopott bíborban fénylenek.
De szánd meg embertársainkat,
Kiket magokhoz csaltanak,
Vagy másképp arra bírtanak,
Hogy ostromolják honainkat.

(Refrén)

Édes hazánknak szent szerelme,
Segítsd vitézid karjait,
Kedvelt szabadság istensége,
Törd össze népünk láncait.
Küldjétek ütköző csatákhoz
A győzedelmek angyalát,
Hadd űzze a vak despotát
Pokolnak kormos ajtajához.

(Refrén)