Gustave Eiffel
 

1832-ben született Dijon-ban. Jómódú családban született, apja rendőr volt, anyjának pedig különféle vállalkozásai voltak. 1843-ban a Sainte Barbe középiskolába járt, 1850-ben pedig Párizsba ment, ahol felvették a nagy hírű párizsi mérnökképzőbe, a Központi Iskolába. 1855-ben kiválóan végzett és vegyészmérnöki diplomát szerzett.

A fiatal mérnök csakhamar megmutathatta csillogó tehetségét; első munkája a Bordeaux-i híd építése volt. Eiffel ekkor mindössze 26 éves volt, és a munka megalapozta hírnevét.

1862-ben feleségül vette Marie Gaudment kisasszonyt, akivel együtt Clichy-La-Garenne-ben telepedett le.

Két évvel később saját vagyonával szállt be egy komoly pénzügyi nehézségekkel küzdő cégbe, amit sikerült felvirágoztatnia - hála az 1887. évi párizsi világkiállításnak és régi barátjának, aki több épület megépítését bízta rá. Eiffel 1868-ban megalapította az Eiffel & Cie céget, amely később világhírűvé vállt.

Az 1880-as évek végére Eiffel rendkívül elfoglalt, sikeres ember lett. Számos elismerése és kitüntetése volt, valóságos nemzeti hősnek számított. Életét csupán két dolog árnyékolta be: 1877-ben felesége elhunyt hörghurutban, 1880-ban pedig szakított cégtársával, Seyrig-vel, aki sikereivel kezdte beárnyékolni Eiffel hírnevét.

Az 1889. évi párizsi világkiállításra 2 év alatt felépítette az Eiffel-tornyot, amely azóta Párizs szimbólumává vált.

1888-ban megalkotta az Eiffel-torony Részvénytársaságot, tőkéje felét pedig eladta a Francia-Egyiptomi Banknak. 1189-ben az Eiffel & Cie céget átalakította részvénytársasággá, személyes kiadásai pedig rohamosan nőttek.

Azonban a Ferdinand de Lesseps elnöklete alatt tevékenykedő Panama Társaság óriási veszteségi botrányba keveredett, melynek hullámai elértek Eiffelt is. 1892-ben egy jelentés közvetlenül is érintettnek mondta ki, aminek következtében bíróság elé került. Két év börtönre, és 20 000 frank pénzbüntetésre ítélték el. A botrány miatt Eiffel kénytelen volt lemondani általa alapított cégének vezetéséről, amelynek még a neve is megváltozott: Levallois-Perret-i Építési Társaság lett.

Eiffel-t megviselték a személye körül kialakult viták, így visszavonult, hogy kizárólag tornya örökkévalóságának szentelje magát. Ám csak 1890-ig húzhatott ki hasznot belőle, ugyanis az 1900. évi párizsi világkiállítás vendégei nem nagyon látogatták a kissé divatjamúlt tornyot.

1898-ban a csúcson egy meteorológiai állomást rendezett be, majd 1901-ben egy állandó üzemű szikratávírót is. Az 1920-as évek elejére Eiffel idősebb lányával és vejével élt együtt, akiket ő tartott el. 1983. december 27-én hunyt el a Rabelais utca palotájában. Rangjához méltóan temettél el a Levallois-Perret-i temetőben.